 A terhességi hormon termelődését a méhlepényben az a gén irányítja, amelyik az agyalapi mirigyben a tüszőrepedésért felelős hormon termelődéséért felelős. Ezért a két hormon szerkezete szinte azonos és a sejteken is azonos kötőhelyeket, "receptorokat" használnak. Csak a legutóbbi két évtized kutatásai bizonyították, hogy a terhességi hormonnak sokkal több feladata van a női szervezetben, mint a fent leírtak. A kutatások kiderítették, hogy a hormon kötőhelyei nem csak az ivarmirigyeken találhatók meg, hanem a reprodukcióért felelős többi szervben is, mint pl. a méh izomzatában, a méhnyálkahártyában, a méhet ellátó erek falában, a petevezetőben, a magzatburkokban, a köldökzsinórerek falában. Az igazán érdekes felfedezés az volt, hogy a hormon kötőhelyei a reproduktív szerveken kívül is megtalálhatók, mint pl. az agyban vagy az emlőben. A kötőhelyek kimutatása után vetődött fel a kérdés, hogy a felsorolt helyeken vajon a hormonnak mi lehet a funkciója. A következő években a funkcionális vizsgálatok a következőkre derítettek fényt.
A méhben és különösen a méh ereiben lévő kötőhelyeknek alapvető szerepük van a terhességi beágyazódás szabályozásában. Ez azért fontos, mert a kora terhességben a beágyazódás során dől el sok olyan történés, ami a terhesség későbbi sorsát alapvetően befolyásolja. A kora terhességben az elégtelen vagy hibás beágyazódás a fenyegető vetélés tüneteihez, vagy vetéléshez esetleg ismételt, ún. habituális abortuszhoz vezethet. Szintén a hibás beágyazódás lehet a felelős a terhesség későbbi időszakában fellépő magzati retardációért, a magzat elégtelen fejlődéséért, vagy a terhességi magas vérnyomás és terhességi mérgezés, toxaemia, és a koraszülés kialakulásáért. A fent felsoroltakból következik, hogy a kórképek megelőzése szempontjából felmerült a terhességi hormon adásának terápiás lehetősége. A fenyegető és habituális vetélés esetén magyar kutatók írták le először a hormon adásának kedvező hatását és tisztázták a hatásmechanizmust, amit hazai és nemzetközi kongresszusokon és folyóiratokban ismertettek. Később több nemzetközi munkacsoport igazolta a magyar eredményeket.
 A központi idegrendszerben a hormon hatását szintén magyar kutatók igazolták először és állatkísérletekben kimutatták, hogy a hormon az alvás-ébrenlét ciklust, a szorongást és a memóriát szabályozza. A hatások hasonlóak ahhoz, amit a terhes nők a terhesség elején észlelnek, vagyis a fokozott alvásszükségletet, álmosságot, a memória változását. A hatások biokémiai szintű magyarázatát szintén magyar kutatók igazolták amerikai munkacsoporttal együtt.
Az egyik legizgalmasabb felfedezés az volt, amikor az amerikai munkacsoport leírta, hogy a hormon kötőhelyei az emlőben is megtalálhatók. Ismert, hogy a nők daganatos megbetegedése közül az emlődaganat az első helyen áll. A fejlett országokban sokkal nagyobb az emlődaganat kockázata, mint a fejlődő országokban. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fejlődő országokban több terhességet viselnek ki a nők, és hosszabb ideig szoptatnak. Hogyan lehet ez összefüggésben a terhességi hormonnal? Állatkísérletekben ezt követően kimutatták, hogy azoknál az állatoknál ritkábban lehetett emlődaganatot indukálni, amelyek már voltak terhesek és hasonlóan ritkábban fordult elő emlődaganat azoknál a nem terhes állatoknál, amelyeknek terhességi hormont adtak. A kísérleti eredményekből arra lehet következtetni, hogy a terhességi hormon adásával a nem szült nőket lehetne az emlődaganattól védeni. Természetesen ez még nem valósult meg, de Amerikában ez komolyan támogatott kutatási irány.
A fent leírtak jól példázzák, hogy a hormonokról tartott hagyományos elképzelést a modern kutatási eredmények felülírják, és a terhességi hormon esetében is sokkal több hatással rendelkezi a hormon, mint amit korábban ismertek.
|
